Életünk koronája

 Alig múlt el a karácsonyi szeretet-őrület, alig rendeződtek az anyagi helyzeteink, már újabb reklámok hirdetik a következő dátumot, mikor megint nagyon kell szeretnünk, sőt szerelmesekké kell váljunk. Szinte gombnyomásra kényszerülünk érzelmeink meg-megmutatására, meg-megünneplésére, de nem ám csak úgy egyszerűen, egy szép szál virággal köszöntjük párunkat, ajándék dukál; műanyag, színes, illatos, fényes, de nem olcsó, sok esetben inkább izléstelen. Csókolózik az egér, a kistehén, a kutyusok, macik, a madarakról ne is beszéljek, közben ismerős dallamokat nyekeregnek, míg az elem bírja. A piros szivecskék áradata ellepte a várost, hát persze, mert Bálint napra készülődik az egész világ, és természetesen mi is, hogyan is maradnánk le egy ilyen fergeteges ünneplésről, elvégre a szerelmesek napját üljük. Igaz, pár évvel ezelőtt azt sem tudtuk, hogy mikor van ez az illusztris névnap, ami magában csodálatos, és kívánom, hogy Isten éltessen mindenkit, akit így hívnak, de hogy miért kell nekem az ő napjukon  ünnepelni az én szerelmemet? Természetesen nem ez az egyetlen dolog, amit nem fogok fel ebből a zűrzavaros világból, de hogy még tovább fokozzam az értetlenségem, és csodálkozásom, miért Valentin? Ja, merthogy nemzetköziül így mondják a Bálintot. {Nesze neked magyarkodás} Nincs semmi baj, ezt is kiheverjük, aztán jön az előleg, nyugdíj, és megint ünnepelhetjük a Március elsejét, mert a márciuskák kihívóan kelletik magukat, de félre kell dugni egy kicsit a Március 8-ra is, mert a nemzetközi Nőnap csak nem felejtődik el. Jól jön majd a böjt időszaka, mert a nagy eszem-iszom húsvétra  fel kell készülni. A megtömött üzletek és szerény pénztárcáink szépecskén kiürülnek, de sebaj, mert nyáron a szerte megrendezett falunapok és majd az őszi sör, bor, pálinka, tüzijátékkal megkoronázott fesztiválok felejtetik minden búnkat, bajunkat. ,,Vígan megyünk tönkre”, mondanák a régi öregek, de mi optimisták vagyunk, és azt valljuk, hogy csak ,,rosszabb ne legyen”. Közben elfelejtjük az igazi kincseinket, sutba dobjuk őseink hagyományait, leértékeljük egyházi ünnepeinket, a nem éppen olcsó, de annál inkább felszínes, időlegesen divatos szokásokká alakítjuk. Kisfaludy Sándor vallja, hogy ,,Ezt a roppant természetet/ A szerelem tartja fenn;… A nap alatt a nap felett,/ Minden között ő kötél.” És ezt nem lehet csak úgy apró pénzre váltani, nem lehet csak úgy kibeszélni, csak úgy megülni. A szerelmet élni, érezni kell, továbbadni, dagasztani. A szerelem mindenkinek jár: szegénynek, gazdagnak, okosnak, butának, szépnek, csúnyának, soványnak, kövérnek. Auerbach ezt így fogalmazta meg:  ,,Minden élet koronája a szerelem; a legalacsonyabb főt is megkoronázza.”