Henry David Thoreau
Egy szép szeptemberi estén megszületett Beszterke. Fehér mázos kicsi testét egy plédbe göngyölték, megmutatták a nagyvilágnak. A szeretet bimbói rögtön virágba bomoltak. Csodálkozva, pillogva repdesett a műfény világított teremben. Anyukája illatát már ismerte, és elhatározta, hogy meghódítja az egész mindenséget. Sikerrel járt, mert Apukája szerelembe esett már az első látására, Mama rögtön csodálni kezdte, Janka titkos összeesküvéseket szőtt a szeretet fonalából, Tata védő karjaiba zárta. Jó dolga lett Beszterkének, sok édes perc várt rá, mesék útján, dalok szárnyán utazgatott az élet ösvényén.
Egyszer, miután az összes doktor bácsi és néni megvizsgálta, mindent rendben talált, hát Beszterkét hazaengedték a kórházból, természetesen az Anyukájával együtt. Apukája értük ment, egy nagy táskába tették, jól bebugyolálták, autóba ültek vele és a lakásuk kapujában kiszálltak, és beléptek az otthonukba. Beszterke csodálkozó örömmel nézett szét. Fáradt volt, nehéz út állt mögötte. Anyukája karjába vette, és előkotorászta a világ legcsodálatosabb konyháját, a didit. Meleg tejcsi illata járta át a kicsi szobát. Beszterke mohó kapással falta be a kemény mellbimbót, szakszerűen a nyelvére tapasztotta és szívni kezdte. A varázslatos cici édes tejecskéje szétáramlott pici szájacskájába. Miután megtelt a pocija, böfintett egyet és rögtön el is aludt.
Kint még a napocskának is jó kedve lett,a szél vidáman fütyörészett, a madarak halkan trilláztak, a boldogság szétáradt a nagyvilágban. Beszterke pedig békésen aludt, egészen addig, míg fel nem ébredt. Anyukája pedig szíve teljes melegével átölelte és a következő gondolat futott át a lelkén ”én már azóta szeretlek, mikor még nem voltál más, csak puszta gondolat, és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat. aztán megdobbant a szived, szivem alatt, és én azóta a lelkemhez simitva hordalak. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése