“Egy férfi nem az unokák miatt érzi öregnek magát, hanem a tudattól, hogy egy nagymama a felesége.“ Kedves idézet, nem tudom, hogy ki mondta, de biztosan nagytata volt. Teljesen mindegy, mert mikor már ebbe a korba érkezünk, nem a megbántódás vezényel, hanem a megbékülés, a szeretet halmozása, a kedvesség raktározása. Az unokák és nagyszülők közötti kapcsolat nagyon sokat tud adni mindkét fél számára, amely teljesen önzetlen, kölcsönös örömet hordoz. A mesélés mesterei, különös varázzsal vezetik kicsi unokájukat a múltbeli kalandos világ bugyraiba, de ma már akár az internetes játékokat is élvezettel sajátítják el. Az öregedés természetes velejárója az életnek, nem tragédia, ha nem fáj nagyon, és ha ráadásnak unokák ajándékként népesítik be az otthont, az már igazi kaland. Mert aki már megélte, hogy a szüldő kopottas falai közt, hajnaltól késő estébe nyúló izgalom közepette, végre megláthatta a világ legnagyobb csodáját, az Unokát, mázosan, vörösen, ordítozva, de mégis gyönyörűen, az már elmondhatja, hogy nagy ajándékot kapott. Titok, báj, soha ki nem haló szeretet övezi ezt a kapcsolatot. Az első percektől részt venni egy pici élet egyengetésébe , dédelgetésébe, újra élni az anyaság minden izgalmát, örömét, a féltés, az aggodalmaskodás maró, kínzó fájdalmát, hát az nagy, élmény. Theresa Bloomingdale mondta, hogy “Amennyiben a gyermeked gyönyörű és tökéletes, soha nem sír vagy lármázik, terv szerint elalszik, és kérésre böffent, mindig egy kisangyal, – akkor te csak nagymama lehetsz.” És bizony a sok szeretet, meg szerelem, meg tavaszvárás között eszünkbe sem jutott, hogy az idén március első vasárnapján a Nagymamák világnapját ültük. Vándor ünnep, de létezik! Igen ám, de, ahogy a Padlás Mamókája énekli:…” mit ér egy nagymama unokák nélkül,…/ mert kell aki csupa szó, / aki csupa dac, / aki csupa jó, / aki csupa hév, / aki csupa kosz, / aki csupa tűz, / aki csupa rossz,/ aki csupa jaj, / aki csupa baj, / aki csupa zaj, / aki csupa báj, / aki csupa szép, / mint én voltam rég!”
U.I. ISTEN ÉLTESSEN MINDEN NAGYMAMÁT, NAGYTATÁT, UNOKÁT!
